2015 Szigetmonostor,
Pusztamonostori út 7.
Telefon:+36 30 563 86 17
E-mail: info@roselovarda.hu
Térkép >>
hu   en
HívásTérkép

Tanítási elvek

 Mit is jelent a természetes lókiképzés?

Sokan felteszik magukban ezt a kérdést, mert már az sem természetes, ha felülünk a ló hátára. A természetesség szó azt fejezi ki, hogy megtanulunk „lónyelven”, vagyis a lovak közötti testbeszédet, a lovak gondolkodását sajátítjuk el és alkalmazzuk a gyakorlatban. Figyelembe vesszük a ló faji sajátosságait, nem pedig ráerőltetjük emberi mivoltunkat.
A természetes lókiképzés tulajdonképpen megtanít arra, hogyan legyünk következetesek, bármilyen probléma merül is fel, legyen az akár lóviselkedésbeli vagy lovaglásbeli. Az ember megtanul odafigyelni a ló jelzéseire és elsajátítja hogyan kell lereagálni azt. A kisugárzás a fontos, hiszen nem engedhetjük meg magunknak, hogy dühösek és agresszívek legyünk, hiszen ezzel csak a ló bizalmát veszítjük el. Nyugodtnak kell maradni, de határozottan és következetesen kell viselkedni. 
A természetes lovazás nem arról szól, hogy csak állunk és simogatjuk a lovat, ill. arról sem, hogy csak szőrén és kantár nélkül lovagolhatunk. Abban segít, hogy megtanuljunk következetesen, apránként tanítani a lovat, ami által az ember észre sem veszi, de folyamatosan, görcsölés nélkül fejlődik a lóval való kapcsolata és a lovas tudása egyaránt. Megtanít, hogy mi a könnyedség, vagyis azt, hogy ne elégedjünk meg a félig jóval, hanem folyamatosan és fokozatosan fejlődjünk, amíg el nem érjük a kívánt célt, amit semmiképp nem elkapkodva teszünk meg, hanem türelmesen kivárva a megfelelő időt.
A képzés elején minden apró fejlődésnek megtanít őrülni és nem rögtön a legnehezebb feladatokat kikényszeríteni a lóból.
A természetes lovas összefüggéseiben látja a dolgokat és sosem dogmaként fogja fel a szabályokat. Betartja az alapelveket úgy, hogy az adott lóra alkalmazza a feladatokat, semmit sem sematikusan vagy mechanizáltan.
Adott esetben fel tudja mérni, ha aznap a ló nincs a legmegfelelőbb mentális állapotban és képes változtatni a tervein, és nem mindenáron szeretné érvényesíteni az akaratát.
A jó lovasnak mindenhogy tudnia kell lovagolni, kantárral, vagy anélkül nyereggel, vagy anélkül, pályán vagy terepen, és így a lónak is mindenhol működnie kell. Elveim szerint, egy lovastanárnak, lókiképzőnek folyamatosan képeznie kell magát mind elméletben tanfolyamok formájában, mind pedig gyakorlatban sok ló lovaglásával/képzésével, mert a lovaglás egy olyan sport, amiben vagy folyamatosan fejlődsz, vagy visszafejlődsz, köztes nincs! A tanítási elvem az, hogy gondolkodni kell megtanítani lovasokat és meg kell tanulniuk a lovakat képezni azért, hogy teljes egységet tudjanak elérni. Célom, hogy egy idő után (ennek hosszúsága mindig a lovastól függ) ne legyenek rám utalva, hanem csak tanácsokkal kelljen őket időszakosan ellátnom. Ez nemcsak a ló képzésére, hanem a tartás és takarmányozás kérdéskörére is vonatkozik.
Igazán annak szoktam őrülni, hogy miután az alapokat megtanítottam, utána a tanítvány/lovas el kezdi használni a tudását, amit már csak javítok, ill. segítek a tovább fejlődésben. 
Nálam egy lovas nem kezdhet el támaszkodást tanulni addig, amíg nem tud szár nélkül lovagolni, ugratni, ill. a lovával nem tud szabadon, a földön dolgozni, hiszen bizalom és független ülés nélkül nincs helyes idomítás. Mindig arra törekszem, hogy ne legyen „fegyelmezett munka” érzése az egésznek, hanem a ló és lovas alaptudásának megszerzése lazán, vidáman, játékosan történjen, és csak azután jöhet a képzés, a munka, természetesen később is tarkítva játékkal. Továbbá mind a lónak, mind a lovasnak szüksége van a változatosságra, ha egyik nap pl. ugrunk, akkor a másik nap a földi munkára helyezzük a hangsúlyt, harmadnap pedig az idomításra, negyedik nap pedig a kondícióra vagy a terepen való képzésre (haladóbb lovasoknál). Az egyik legfontosabb alapelv az, hogy nem a mennyiség a lényeg (kivétel a ló kondíciójának a fejlesztése) hanem a minőség. Tehát a lóval nem sokat kell foglalkozni, hanem jól. Az edzést meg kell szakítani pihenőkkel, mert a ló sokkal hatékonyabban tanul így, mint ha folyamatosan órákon keresztül koncentrálnia kellene. Motiválni is könnyebb, hiszen tudja, hogy egyszer vége lesz. A másik nagyon fontos alapelvem az, hogy nem szeretem azt a bevett szokást, hogy szinteket kell a tanítványoknak teljesíteni. Mivel mindenféle korosztályt (5évestől 70ig), ill. különböző lovas múlttal rendelkező embert tanítok (vannak lovas tudásban teljesen kezdők és vannak versenyzők is), ráadásul a lovak is teljesen különbözőek, nem gondolom azt, hogy mindenkinek ugyanúgy kellene haladni a fejlődésben. Nem szabad sem lovat, sem lovast egy sémába tenni vagy akár hasonlítgatni, mindenkinek a saját útján, a saját ütemében kell haladnia. Próbáljuk felfogni a lovazást úgy, hogy a lovak tesznek nekünk szívességet azzal, hogy foglalkozhatunk velük és felülhetünk a hátukra és nem fordítva, tehát ezt a kiváltságot mi akartuk magunknak nem a lovak kérték. Ezért nekünk kell megtanulni a nyelvüket és ezt felhasználva képezni őket úgy, hogy azt gondolják és úgy is csinálják, hogy ez nekik is jó, nem pedig kényszer hatására.

Idézet

2015 Szigetmonostor,
Pusztamonostori út 7.
Telefon:+36 30 563 86 17
E-mail: info@roselovarda.hu
Térkép >>
2011 Roselovarda.hu Minden jog fenntartva!